Takahashi Kazuki interjú

1. rész: Háttértörténet

Shonen Jump: Milyen voltál fiatalabb korodban (például a középiskolában)?

Takahashi: Teniszeztem és mangákat rajzoltam. A tanulás nem igazán tartozott a kedvenc elfoglaltságaim közé, a tankönyveimet is tele firkáltam. Emellett kávézókban és ABC-kben dolgoztam részmunkaidőben.

SJ: Mikor kezdtél el rajzolni? Miket rajzoltál?

T: Amikor ovis voltam, robotokat rajzoltam animékből. A barátaim és én nagyonszerettük őket.

SJ: Mik befolyásolták a művészetedet?

T: Általános iskolás koromban nagyon szerettem az Ultramant, úgyhogy arról álmodoztam, hogy egyszer szörnytervező leszek. Sokat ingáztam a stílusok között, mint például a komikus, realisztikus, vagy éppen az anime, és ezek mind nagy hatással voltak rám. Azt hiszem, végül ezeket ötvöztem, és így született meg a Yu-Gi-Oh!

SJ: Úgy hallottam, hogy már 1982 óta rajzolsz mangákat. Mesélnél a Yu-Gi-Oh! előtti alkotásaidról?

T: Baseballról, pankrációról, ilyenekről szóltak. A legtöbbnek a harc volt a témája.

SJ: Mielőtt megalkottad a Yu-Gi-Oh!-t, egy játékcégnél dolgoztál. Mesélnél az életed ezen szakaszáról? Mivel foglalkoztál akkoriban?

T: Nyerőgépek paneljeit terveztem.

SJ: Hogy lettél hivatásos manga-ka és kezdted el a Yu-Gi-Oh!-t?

T: A kezdet kezdetén először, még más manga-kák asszisztenseként, megmutattam a munkámat néhány kiadónak. A Weekly Shonen Jump egyik szerkesztője jó véleménnyel volt róla, így lehetőségem adódott, hogy tovább dolgozzak rajta, és végül ez vezetett a Yu-Gi-Oh!-hoz.

SJ: Mit használsz a rajzoláshoz és színezéshez?

T: ’’G-tollakat” használok a tushoz, a papírt kiskerekből szerzem be, illetve vízfestékkel és filctollal színezek.

SJ: A Duel Disk-ek, amiket a karakterek később a karjukon viselnek, nagyon klasszak! A valóságban is léteznek?

T: Nem, nem léteznek. Kérem, valaki találja fel őket!

2. rész: Játékok és érdeklődési körök

SJ: Miért egyiptomi témát választottál a Yu-Gi-Oh!-nak?

T: Eleinte úgy terveztem, hogy a „játékok” lesznek a téma, aztán rájöttem, hogy a legtöbb modern játék az ősi Egyiptomból ered. Így hát felhasználtam néhány elemet az egyiptomi mitológiából, hogy fokozzam a történetet.

SJ: A Föld mely részeit látogattad már meg?

T: Mielőtt elkezdtem a Yu-Gi-Oh! rajzolását, elutaztam Egyiptomba. Ezen kívül voltam már Las Vegasban, Los Angelesben és a Floridai Disney Worldben.

SJ: A „sötétség” és a „mágia” visszatérő elemek a történetben. Érdekelnek az ijesztő dolgok, vagy az okkultizmus?

T: Mindig is vonzott néhány megmagyarázhatatlan jelenség megoldatlan rejtélye. De én úgy hiszem, hogy a „félelem” a valóságban csak az emberi elme kreálmánya.

SJ: Láttad már a Hellraiser című filmet, amiben szintén szerepel egy ősi, mágikus kirakó?

T: Nagyon szeretem azt a filmet. Talán ez is közrejátszott abban, hogy a mangámban a kirakó más világokkal teremt kapcsolatot.

SJ: Említetted, hogy érdekelnek az amerikai képregények. Vannak konkrét rajzolók és címek amiket szeretsz? A rajzstílus érdekel jobban, vagy inkább az olyan történetelemek, mint például az „igazság” és az „elnyomott bosszúja”, amelyek gyakran megjelennek a szuperhős-képregényekben?

T: Szeretem Simon Bisley-t, és szerintem a Pókember film nagyon jó volt. Manapság már a hősöknél követelmény, hogy az igazságot szolgálják, de ne veszítsék el az emberiségüket, nem?

SJ: Milyen táblás játékokat, vagy hagyományos játékokat szeretsz?

T: A Shogit (japán sakk), a Mah-jongot, és szeretek kártyázni is.

SJ: Egyedül csak az on-line játékok nem szerepelnek a Yu-Gi-Oh!-ban. Van ennekvalami különösebb oka? Fontosnak tartod, hogy szemtől szembe játszanak az emberek?

T: A játékokat alapból két ember játssza egymással szemben. Szerintem az a legjobb az egészben, amikor megpróbálod kiolvasni az ellenfeled viselkedését, és pszichológiai stratégiákat alkotsz. Személy szerint engem érdekelnek az internetes játékok, de nem fognak megjelenni a művemben, mert az csak egy virtuális világ, amit egy monitoron látsz, és nem a valódi világ, amit a főszereplő lát.

SJ: Az egyik alkotói üzenetedben azt írtad, hogy játszottál táblás szerepjátékokkal, amik meg is jelennek a Yu-Gi-Oh! „Monster World” történetében. Milyen benyomást keltettek benned a szerepjátékok? Játékos szeretsz lenni vagy inkább mesélő?

T: Régebben játszottam a Dungeons & Dragons-zel, mint kalandozó, de az igazat megvallva, mindig is szerettem volna saját kalandokat csinálni és mesélni, de sosem volt rá időm. Talán azok a vágyak alkotják most a mangámat.

3. rész: Mindent a Yu-Gi-Oh!-ról

SJ: Amikor elkezdted a Yu-Gi-Oh!-t, milyen fő témákat akartál a sorozatnak?

T: A barátságot. Két emberi lény közötti kapcsolatot.

SJ: Mindig is úgy tervezted, hogy a történetben majd a kártyák, vagy egy másik játék kerül a középpontba?

T: Egy olyan mangát akartam, ahol a csatákat játékokkal vívják, de sosem gondoltam volna, hogy a kártyák lesznek majd a főbb elemek. Eredetileg csak egy egyszeri történetnek szántam a kártyás sztorit, de az olvasóknak nagyon tetszett, így tovább vittem ezt a szálat.

SJ: Sok gondot okozott a mangában lévő kártyajátékot a valóságba átültetni?

T: A mangában a szabályokat le kellett egyszerűsíteni a történethez. Azt hiszem, hogy ott nem a kártyákon van a hangsúly, hanem azokon, akik játszanak velük.

SJ: Változott a kártyajáték a mangában attól, hogy a valóságban is megjelent?

T: Nem hinném, hogy túl sokat változott volna. Csak az számít, hogy a kártya illik-e a karakterhez, vagy sem. A kártyák a szereplők jellemét, gondolkodásmódjukat, stratégiájukat képviselik.

SJ: Yugin (Játék, játékok japánul) kívül van más olyan főbb szereplő, akinek a neve jelentőséggel bír?

T: Jyounouchi nevének első szótagja a yuujyouból (barátság japánul) ered, illetve Seto keresztneve egy ősi egyiptomi istenre, Seth-re utal.

SJ: Yuginak van egy henshin (átváltozás) képessége, de a két Yugi ugyanolyan, leszámítva a viselkedésüket és a személyiségüket. Gondoltál arra valaha, hogy Yugi másik énje máshogy nézzen ki?

T: Soha. Yugiban két személyiség van jelen, de valójában nem változik át.

SJ: Rengeteg emlékezetes ellenség szerepel a történetben. Kik a kedvenceid? Mi a legfontosabb egy negatív szereplő megalkotásánál?

T: Nagyon szeretem Kaibát, és talán Bandit Keith-t. Fontos, hogy néhány emberi vonással is felruházzuk az ellenségeket, így nem tűnnek teljesen gonosznak. Mindenki számára más számít „gonosznak”, és lehet, hogy annak a szereplőnek a szemszögéből a „gonosz” a „jó”.

SJ: Hogy találtad ki Yugi haját?

T: Először egy olyan frizurát akartam, ami nagyon eredeti és nagyon ütős. Azt mondják, hogy amikor az ember megszületik, és elkezd látni, az első dolog, amit vizuálisan memorizál, az a tenyerének az alakja. Yugi haja egy ötujjú tenyéren alapszik.

SJ: Hogyan jellemeznéd Bakura személyiségét? A kettős személyisége miatt egy igen bonyolult karakternek tűnik.

T: Bakurát megszállta a „Gonosz” az Ezeréves gyűrű segítségével. A gonosz Bakura össze akarja gyűjteni az Ezeréves ikonokat, hogy megszerezze a sötétség erőit, és a célja elérésért még ölni is képes. Ő lehet Yugi legkeményebb ellensége.

SJ: És mit mondanál Kaiba személyiségéről? Hogyan lett az ellenségből rivális?

T: Mivel a szüleitől nem kapott elég szeretetet, Kaiba szívében üresség van. Hogy szeresse magát, és hogy betöltse ezt az ürességet, mindent megtesz a győzelemért, még akkor is, ha ezzel másoknak árt. De a találkozás Yugival egy harcossá változtatta, és így lehetősége adódott, hogy kibontakozzon.

SJ: A Yu-Gi-Oh! egyik legnagyszerűbb eleme a rengeteg furcsa és ötletes szörny. Miket tartasz szem előtt, amikor megtervezed őket?

T: Úgy tervezem a szörnyeket, hogy formát adjanak a karakterek lelkének. Én hiszek abban, hogy a léleknek alakja van.

SJ: Körülbelül hány szörnyet terveztél eddig?

T: Még sosem számoltam össze őket, de az összes szörnyet én alkottam, amik szerepelnek a mangában.

SJ: Zárásként üzensz valamit az amerikai rajongóknak?

T: Először is, nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen sokan szeretik az államokban a munkámat. A Yu-Gi-Oh! legfontosabb témája az emberi kapcsolatok, és nagyon boldog leszek, ha akár csak egy barátot is szereztek a kártyák és játékok segítségével. Mindent el fogok követni, hogy ne maradjak le az amerikai képregényrajzolók mögött. Nagyon szépen köszönöm nektek!

- Raisu